Ha nyögve bár, de megvettük az Epic Season Ticket Local variánsát, hogy kellőképpen megismerhessük a coloradoi síélet mikéntjét.
A bérlet 7 síközpont nagyjából korlátlan megsíelésére ad lehetőséget. Igazából gyermekkori álmom látszik valóra válni, amikor egy ilyen névre szóló kártyát fogok a kezemben: nagyjából 5 hónapon keresztül, amikor épp szép az idő és jó a hó, elugrunk síelni csak úgy? Lehet, hogy akad majd olyan alkalom is, amikor egyszerűen nem lesz kedvem síelni? Meglehet, bár nem valószínű. Mindazonáltal a választás szabadsága önmagában is felszabadító érzéssel bír.
A síközpontok 70-85 mérföldre találhatóak Denvertől, ami nagyjából 70 perces vezetést jelent az autópályán. Az álatlunk a hétvégén meglátogatott Breckenridge pályái 2900 és 4000 méter tengerszintfeletti magasság között szelik keresztül-kasul a hegyet 950 hektáron.
Érdekes módon az Európában annyira megszokott beléptető rendszer a sífelvonók tövében itt nem található meg: lelkes alkalmazottak az amerikaiakra oly jellemző beszélgetős stílusban (hávizgoing?), kézi géppel ellenőrzik a jegyeketbérleteket.
A bérletek adatai alapján statisztika készül, amit mindenki a saját falhasználói profiljában nézhet meg a neten, vagy az okostelefonra letöltött alkalmazásban. A kellően elhivatott síelők összemérhetik napi, heti, vagy összes teljesítményüket egy pontszerző verseny keretében, ahol értelemszerűen a legtöbb kilómétert/vertikális métert/mosomedvét megsíelt versenyző nyer.
Mi azért nem voltunk annyira sportos hangulatban a Blue Riverben eldorbézolt éjszaka után, így csak fél11 körülre csatoltuk fel léceinket. Ennek ellenére, kényelmes-másnapos stílusban mintegy 15000 vertical feet-et sikerült a pályazárásig abszolválni.
És nem utolsó sorban ez a nap volt új felszerelésem tesztje is, amiről egy újabb, rendkívül érdekfeszítő posztban számolok be.
Pénteken vár minket Vail, a coloradoi sípályák királynője.
